Hogyan tanula a ló?
A lovak gyorsan tanulnak, ha megfelő kiképzést kapnak. Tanulásuk főleg gondolati asszociókon alapszik. Ha egy adott felaladot egy számára kellemes dologhoz köthet, hemerebb elsajátítja, mint egy félelmet, vagy fájdalmat keltő asszociáció esetében. Az a ló pl. amelyik nehezen állja a patkolást, hamarabb rávehető, hogy tűrje, ha közben kedvenc csemegéjét fogyaszthatja, vagy szénát ropogtathat. Ha arra akarjuk rávenni a lovat, hogy parancsra elinduljon, és mindezt úgy, hogy közben a szárral indítjuk, és közben az "indulj" szót mondjuk, hamar megtanulja, hogy enyhe nyomásra, vagy szóra elinduljon. A ló hamar beleszokik a napirendbe, figyeli az eseményeket, fülel a hangokra. Azt is gyorsan megtanulják, hogy az egyes hangulatokat elkülönítsék egymástól. Felismerik az emberi hangban kifejeződő megelégedettséget, nyugalmat, az ingerültséget, de a nógatást, vagy a bátorítást is.

Jutalmazás és büntetés:
A lovak általában feszültek és éberek, így jobb, ha a jutalmazásos kiképzést választjuk, mint sem a büntetésen alapulót. Amikor a ló valamit jól hajt végre, dícsérjük meg-de mindig ugyanazzal a dloggal, vagy hangnemmel. Ha hibázik, inkább ne szóljunk semmit, csak tegyük keményebbé a jeleket. A legtöbb ló az ember kedvében akar járni! Vannak persze alkalmak, amikor az állat különösen akaratos, vagy konok. Ilyen esetben elég egy kisebb, de határozott pofon. Ez elég arra, hogy a ló érezze, viselkedése nem helyes. Alapszabály, hogy a dícséret és a büntetés rögtön a kérdéses cselekedet után történjen, különben a ló nem tanul belőle.

Nem akaratlagos tanulási folyamatok:
Ha valamely cselekedetéhetéhez kellemetlen élmény társul, a ló igyekszik nem végrehajtani azt többet. Elég minden ugrás előtt egy fájdalmas rántás a zablán, a ló hamar megtanulja, hogy az ugrás fájdalmat jelent, és legközelebb már ellenszegül.