A zabla

A csikózabla a ló nyelvén át annak alsó állkapcsára hat. Minél vékonyabb a zabla, annál élesebb. A vastag zabla kellemesen hat, és ha nem túl vastag ahhoz, hogy a ló szájában elférjen, akkor a legtöbb ló számára nem okoz problémát az elfogadása.

A csikózablák nem csak vestagságukban különböznek egymástól, hanem alakjukat és keresztmetszetüket illetően is. Készülhetnek egyszer tört, vagyis középen egy csuklóval, illetve kétszer tört, középen két csuklóval ellátva.

a zabla hosszának minden esetben meg kell felelnie a ló szájszélességének. A túl keskeny zabla összeszorítja a szájzugokat, a túl széles zabla pedig ide-oda csúszkál és nem szilárd a fekvése a szájban. A túl hosszú zablaszárak összeszoríthatják az alsó állkapcsot. Ehhez társul annak a veszélye, hogy a ló a zablát a nyelve fölé veszi.
A zablák nem lehetnek kopottak, vagy rozsdásak, illetve a szélük nem lehet túl éles, mivel mindez a ló szájának sérüléseihez vezet.

A csuklós csikózabla a leggyakrabban használt zablatípus, és első sorban fiatal lovaknál használják, ugyanakkor a kiképzés magasabb szintjén álló lovaknál is, mert habár puha, mégis jó ellenőrzési lehetőséget biztosít. A szájban lévő rész lehet üreges, vagy tömör, ami nehezebb. A nagyobb súlyú zablák előnye, hogy elhelyezkedésük a ló szájában biztosabb, és ezáltal a ló kevésbé válik hajlamossá arra, hogy a nyelvével játsszon.

A munka közben a nyelvüket felhúzó lovakat átmenetileg a nyelvöltögetést megakadályozó zablával lehet lovagolni. A nyelvproblémák azonban szinte minden esetben a túl erős kéz, illetve a ló feszességének következményei. A átengedőség javítása és a megfelelően könnyed szárvezetés a legjobb megoldás.

Western zabla: