A h�m

A l� ig�ba fog�s�ra szolg�l� szersz�m, amely a l� sz�gy�re fekv� r�sz�vel, a sz�gyell�vel vagy h�z�val veszi �t az �llat erej�t. Alkatr�szei az eml�tett sz�gyell�, a marsz�j, a vesesz�j vagy seg�dk�t�s, amely arra val�, hogy a sz�gyell�t a k�v�nt helyen tartsa, amikor a l� „h�mba d�l”, vagyis h�z; �s a k�t istr�ng vagy h�mideg. A fejlettebb – b�rb�l k�sz�lt – h�moknak a fentieken k�v�l kieg�sz�t� elemei is vannak: a v�llsz�j vagy nyaksz�j, a sz�gyell�p�rta, a hasl�sz�j, a h�tsz�j a k�t h�mt�sk�val, a farh�m, farmatring, a k�l�nb�z� sallangok, az izzaszt� vagy h�mp�rna, a k�pakarik�k a gyepl� vezet�s�re �s a sz�gyell�n el�l a tart�karik�k arra az esetre, ha a l� nem nyakl�val ir�ny�tja a kocsi r�dj�t. Egyszer�bb szerkezet�ek a pendelyh�m vagy kancah�m �s a kenderh�m. Az el�bbinek csak sz�gyell�je, marsz�ja, vesesz�ja �s esetleg h�mt�sk�ja van. Csik�h�mnak is nevezik, mivel csik�k betan�t�s�ra is haszn�lt�k, mert k�nny� volt, nem nyomta annyi helyen az �llatot, az hamarabb megszokta �s k�rt nem tehetett benne. A kenderh�m szerkezetileg azonos a pendely- vagy kancah�mmal, de nem b�rsz�jakb�l, hanem kenderzsinegb�l sz�tt hevederekb�l �ll�tott�k �ssze. Hevederei j� teny�rnyi sz�lesek, �s sz�gyell�j�t k�tsorosan vett heveder�b�l k�sz�tett�k. Hasonl� m�don k�sz�lt marsz�ja vagy k�p�ja is, valamint a sz�gyell�t tart� k�t�szalag vagy h�mszeg�ly is, csak ez ut�bbi keskenyebb szalagb�l. A kenderh�m olcs�s�ga miatt nagyon elterjedt volt. A h�mot �ltal�ban er�s teh�nb�rb�l k�sz�tik a sz�jgy�rt�k, de ismeretesek a h�zi cserz�s�, �n. feh�r s�sb�rb�l k�sz�lt kanca- vagy csik�h�mok: a kenderh�mot f�k�nt k�t�lver�k (k�t�lgy�rt�) k�sz�tett�k, olykor maguk a gazd�k is. – A h�mok mind egy m�retre k�sz�lnek egyazon vid�k sz�ks�glet�re, minthogy a lovak is nagyj�b�l egyforma nagyok, a kisebb elt�r�seket a h�m alkatr�szeinek a csatolgat�s�val lehet kik�sz�b�lni; be�ll�tani a h�mot. Nagyobb test� – pl. hidegv�r� – lovakra v�lt�ba, azaz esetenk�nt vett m�rt�k ut�n megrendelve k�sz�tettek h�mot. – A h�m a magyars�gn�l nagyon r�gi l�szersz�m. A l� ig�z�s�ra a magyarok mindig �s kiz�r�lagosan a sz�gyh�mot haszn�lt�k. (A v�llh�m: a kumet n�lunk �jkori n�met eredet�, �s csak nyugati v�rosaink fuvarosai haszn�lj�k.) A sz�gyh�m legszebb, legfejlettebb t�pusait a K�rp�t-medenc�ben tal�lhatjuk. A k�rnyez� n�pek �-on, D-en �s Ny-on mind kumettal fogatolj�k lovaikat, noha a h�m a 9. sz.-t�l kezdve kimutathat� Ny-Eur�pa egyes vid�kein is. – A h�m els� �br�zol�sa K�n�b�l val�, i.e. 150-b�l, de h�mhoz tartoz� istr�ngot – ugyancsak K�n�b�l – m�r i.e. a 3. sz.-b�l �br�zolnak. Van olyan feltev�s, amely szerint a h�mot K�z�p-�zsi�ban az alt�ji-t�r�k�k, esetleg a mongolok tal�lt�k fel, �s t�l�k terjedt el K�n�ig, Mandzs�ri�ig, Tibetig. Eur�p�ba pedig – egyes v�lem�nyek szerint – a hunok hozt�k be, m�sok szerint az avarok, de az sincs kiz�rva, hogy a magyarok. A h�m �s annak neve Ny-Eur�p�ban a 15–16. sz. folyam�n – az akkor mutatkoz� k�zleked�si racionaliz�l�s sor�n – a magyar kocsival egy�tt terjedt el, ill. v�lt �ltal�nosabban ismertt�. Az el�ker�lt prehisztorikus leletek, rajzok, �br�zol�sok mindenhonnan h�r�l adj�k megl�t�t, ahonnan a legr�gibb �k�rfogatokat �s a k�tr�d� talyig�kat ismerj�k. Az �kori civiliz�ci�k a lovat egy saj�ts�gos nyakig�val fogatolt�k, amelyben a lovak �n. kakasnyaktart�ssal (magasra tartott fejjel) h�ztak. Legval�sz�n�bbnek l�tszik, hogy a kumet vagy v�llh�m az �kori civiliz�ci�k tal�lm�nya. Eur�p�ban a r�maiak terjesztett�k el: D-Eur�zsi�ba is alighanem a Mediterr�neumb�l ker�lt el eg�szen K�n�ig, Jap�nig, Ny-Eur�p�ban �s �-Eur�zsi�ban pedig a germ�nok, ill. a szl�vok r�v�n v�lt ismeretess�. A kumet elterjed�s�nek k�t nagy s�vja k�z�tt foglal helyet a sz�gyh�mok elterjed�s�nek s�vja, amely a K�rp�t-medenc�t is bele�rtve az eur�zsiai f�ves puszt�k eg�sz ter�let�t mag�ban foglalja. Term�szetesen, mint minden nagyon r�gi eszk�zn�l, a h�mn�l �s a kumetn�l is vannak �tmeneti ter�letek, besz�remked�sek. (m�g: l�fogatol�s) – Irod. Pettk�-Szandtner Tibor: A magyar kocsiz�s (Bp., 1931); Lefebvre de Noettes, C.: L’Attelage le Cheval de Selle à travers les �ges (I–II., Paris, 1931); Haundricourt, A.G.: Contribution à la Geographie et à l’Ethnologie de la voiture (La Revue de G�ogr. Hum. et d’Ethnologie, No. I. Paris, 1948); Balogh Istv�n: A l�fogatok Debrecenben a XVIII–XIX. sz�zadban. I. A l� �s �k�r ig�z�sa a XVIII–XIX. sz�zadban (Ethn., 1965); Tarr L�szl�: A kocsi t�rt�nete (Bp., 1968).