A dzsirit

Törökország keleti területeit népszerűsítő idegenforgalmi kiadványokban időnként mozgalmas képeket lehet látni egymást üldöző vagy egymásra rövid hajítódárdákat dobó lovasokról. A szövegből az derül ki, hogy ez a dzsirit nevű hagyományos török lovas játék. Miután idegenforgalmi kiadványban láttam a képeket, arra gondoltam, hogy olyasfajta bemutatóról lehet szó, mint amilyet nálunk például Ópusztaszeren lehet látni. Így aztán elégé meglepődtem, amikor barátaimtól a játék menete, szabályai iránt érdeklődve egy jól szervezett, sokak által űzött nemzeti sporttal ismerkedtem meg, amelyből szabályos bajnokságokat is rendeznek. A játék nevét adó fegyver, a dzsirit, (vagy dzsirid) eredetileg egy könnyű, rövid, kb. méteres nyelű, 15-20 cm-es hegyű, lovassági hajítódárda volt. Ennek kezelését természetesen gyakorolni kellett, de a törökök nem elégedtek meg azzal, hogy lóhátról céltáblára dobálják a dzsiridet. Már a történelmi időkben kialakult egy sajátos török sportág, amely szinte teljesen megegyezett az éles dzsirit harccal. Mindössze a fegyver szelídült sporteszközzé. Meleg éghajlatú vidékeken datolyapálma ággal (tulajdonképpen levélnyéllel) folyt a küzdelem, máshol hegy nélküli fa botokat használtak. A dzsirit mai formájában egy 110 cm hosszú hengeres, egyenletesen vékonyodó farúd. Vastagsága egyik végén 3 cm, a másik végén 2 cm. Ezzel halálos sebeket már nem lehet osztani, de bordatörés még a mai mérkőzéseken is előfordulhat anélkül, hogy szabálytalanság történne. Törökország sok vidékén különböző vallási vagy nemzeti ünnepek alkalmából szinte napjainkig rendeztek hagyományos, tehát nem versenysport jellegű dzsirit játékokat. A hagyományos játékszabályok több évszázad alatt kristályosodtak ki így nem meglepő, hogy regionális különbségeket alig mutatnak. A modern, szervezett dzsirit sport szabályrendszere tulajdonképpen a hagyományos szabályok egységesítésével és a játékosok testi épségét védő rendelkezések beiktatásával jött létre.

A játékot két 7-7 fős csapat játssza egy kb. 140 x 50 méteres pályán. (A pálya méreteiben 10-20 méteres eltérés megengedett.) A rövid oldallal párhuzamosan a pálya két végén egy- egy 5 méter széles állás övezet (alay alani) van kijelölve. Kezdéskor itt állnak a 2-5 számú lovasok. Az állás övezet mellett, attól a pálya közepe felé van egy - egy 10 méter széles (3 lóhossz) tilos övezet (yasak alani). A támadó ebbe nem léphet be. Kezdéskor itt áll az 1. és 7. sz. lovas. A tilos övezet mellett, attól a pálya közepe felé van egy - egy 10 méter széles (3 lóhossz) dobó v. dobási övezet, (atiş alani) amelyeket szaggatott vonal határol. A támadó ebből a sávból dobhatja el dzsiritjét. A pálya közepét a felező vonal jelzi. A játék úgy kezdődik, hogy a két csapat feláll egymással szemben. Öten az állás övezet közepén, ketten előretolva a tilos övezet két szélén helyezkednek el. A keleti oldalon álló csapatból a legfiatalabb odavágtat az ellenfél előtti dobó övezetbe, megcéloz egy lovast, rádobja a dzsiritjét, majd megfordítja lovát és vágtat vissza a saját állás övezetébe, amilyen gyorsan csak tud. A megdobott ellenfél (vagy valaki más a csapatából) utána vágtat és megpróbálja megdobni. (3 lóhossznál közelebbről dobni tilos!). A dobás történhet a középpályán vagy, ha a menekülő beért a saját állás övezetébe, az ottani dobó övezetből. Ha a középpályán a dobás célt tévesztett, még lehet próbálkozni elfogással, vagy elébe vágással. Ha a második lovas eldobta a dzsiritjét, ő válik menekülővé, és őt üldözi valaki az ellenfél csapatából. Érvényes találati felület a testnek a váll és a csípő közötti része. Az edzéseken védő sapkát, esetleg bukósisakot viselnek a lovasok, de az éles összecsapásokat hajadonfőtt vívják. A mérkőzés két, egyenként 35 perces félidőből áll, azaz a tiszta játékidő 70 perc. A félidők közt 10 perc szünetet tartanak.

A játékban többféle akcióval lehet pontokat szerezni és több okból lehet büntetőpontokat kapni.

Pontszerző akciók:

Törökországban 1998-as adatok szerint 8 tartományban összesen 33 bejegyzett dzsirit klub működik. Ez a kemény, férfias, lovat és embert egyaránt próbára tevő sport kiemelkedően népszerű Erzurum vidékén (16 klub), de jelentős Malatyában (4 klub) és Uşakban is (6 klub). A hivatalos versenyeket a Hagyományos Sportágak Szövetsége (Geleneksel Spor Dallari Federasyonu) rendezi. Ebbe a szövetségbe tartozik a hagyományos török birkózás három ága, továbbá a nyeregből hajtott poroszka lóversenyzés és a dzsirit. A versenyzők és lovak nyilvántartása, az igazolási rendszer és más hivatalos előírások ugyanolyan szigorúak, mint az olimpiai sportágak esetében. A dzsirit játékhoz használatos lovak nagy többsége arab vagy arab félvér. Jelentős számban használnak helyi fajtákat, kisebb mértékben angol félvéreket, Elvétve egy-két angol telivérrel is lehet találkozni a dzsiritló-nyilvántartásban. A hivatalos versenyeken jó néven veszik, ha a lovakat török vagy cserkesz nyereggel nyergelik. Az egyszerű kantárakba általában merev szájvasú feszítőzablát csatolnak és csak feszítő szárat használnak. Lovaglókorbács és sarkantyú használata megengedett, de a széles talpú oszmán török kengyelvasak éles sarkú változatának használatát tiltják.