Mit lát a ló?
A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok, pl. a szarvasmarha, vagy az antilop látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a leselkedő veszélyeket gyakorlatilag minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, és nem előrenéznek - ez utóbbi a ragadozók jellemzője. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve. Ez a testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Nem kell tehát megfordulniuk, mint az embernek, ha maga mögé akar látni. Legelés közben a látómezőben akadályt csak a négy vékony láb jelent, mindazonáltal a látóberendezés megfelelően ki tudja szűrni a leselkedő veszélyeket. A magas túlélési aránynak ez a magyarázata, de rámutat arra is, miért nem sikerül észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat.
Sokáig úgy hitték, hogy a szögeb állónak vélt recehártya miatt a lónak mozgatni a kell a fejét, ha valamit fókuszba akar hozni. Ma már tisztázták, hogy a recehártya középső részén a legélesebb a kép, tehát ez magyarázza, hogy ha valamit figyel, mozgatja a fejét, azaz a szemlecsén keresztül érkező fényt pontosan a recehártya közepére irányítja.
A biztonság érzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen tiszta látás feltételezi a fej és a nyak szabad mozgását is. Ha lovas szárral korlátozzuk a fejmozgást, lényegében részlegesen megvakítjuk a lovat. Ez az egyik oka annak, hogy a ló néha kimondottan harcol a fejéért. A másik, hogy a túlzott mozgáskorlátozás pánikba hajszolja a lovat. A ló, hogy tisztán lássa a maga előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, s ez széles, de lapos látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, de feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az, és milyen messze van.

Mindig szem előtt...
Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk. Látja lovasa lábát, azt is, hogy van-e nála ostor, vagy nincs, esetleg épp használni akarja-e. Fordulókban, vagy körökön haladva és helyesen vezetve, a ló ívoldal felé eső szeme láthatóvá válik, így a lovas és ló egymás szemébe nézve haladhat.

Érdekesség:
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak. Úgy tűnik, legjobban a narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak. Fontod, hogy kiképzés során a lovak különböző színű akadályokkal találkozzanak, illetve szokjanak meg minden színt, ami csak előfordulhat a pályákon.